A mai nap, szép napsütésesnek indult, amolyan tipikus tavaszi időnek. Tökéletes arra, hogy az ember kutyát sétáltasson. Csak egy a probléma, nincs kutyám...
Már hét elején megvolt a terv, hogy kimegyek önkénteskedni a rexhez. (Eredetileg nem egyedül mentem volna, de ezt hagyjuk) 10 órára mentem ki a telepre. A recepciónál leadtam a szülői beleegyezést igazoló lapot, megkaptam szokásos furcsa nézést amiatt, hogy nem akarom használni az öltözőt, de szerencsére hamar megkaptam a pórázt.
Volt egy kisebb fennakadás amíg megkaptam az első kutyát, de ez se tartott sokáig, és szerencsére nem velem volt a probléma. :D
Első alanyom egy középtermetű, Kókusz (kép) névre hallgató fehér eb (fekete foltokkal a pofiján) volt. (Mivel szerintem nem illett rá a neve átnevezem Crocusra. Ez nem sokkal férfiasabb, mint az eredeti neve, de legalább jobban hangzik :D) Meglepődtem, milyen szépen megy pórázon, mondjuk visszafelé rohanósabbra vettük a tempót. Úgy tűnt mi voltunk az első sétáló páros, mert senki nem volt a patakpart közelében, de újpesti közterületesek (nem a rendfenntartó fajtából) lepték el a területet, szóval nem voltam teljesen egyedül. Igaz, ez nem nyugtatott meg túlzottan.
Következő "társam" egy kicsit nagyobb termetű bundás leányzó volt. Fifi (kép) már jobban húzott pórázon, de figyelt rám, és amikor visszaérve a kennelekhez egy gondozóra vártunk, felfedeztem, hogy fél a kutyaugatástól. Szegénykém, de úgy éreztem a jelenlétem megnyugtatja.
Fifi után Ferit (kép) a német vizsla keveréket kaptam meg. Tündéri kutya, amíg a telefonommal babráltam folyamatosan kunyizott, hiába magyaráztam neki, hogy nincs nálam semmi. Vele sétáltam a legtöbbet, és ő ment a legszebben pórázon.
Az utolsó kutyám egy német juhász keverék, Olivér (kép) volt. Az tűnt fel, hogy (szerintem) tart a többi kutyától, amikor valaki elhaladt mellettünk (kezdtek egyre többen lenni a patakparton) meredten figyelte a másikat, majd vakkantgatni kezdett neki (félig ugatás, félig morgás, félig nyüszítésre hasonlított ez a hang), de közben szorosan bújt a lábamhoz. Noha, ez nem jó dolog, jólesett, hogy bújt hozzám. :D Sétálgatás közben feltűnt, hogy valaki kutya nélkül sétál mögöttünk. Mire erre rájöttem már eltűnt, de ezután kicsit gyorsabban haladtunk Olival. Visszafele ismét előtűnt a semmiből ez a hapsi, (láttam már, a kennelek között lebzselt) és elindult mögöttünk visszafele. Én köztudottan paranoiás vagyok, de azért ez mégis gyanús volt.
Végül Olit majdnem 12 órakor adtam át az egyik gondozónak. Ezután még volt 15 percem a buszom indulásáig. Visszamentem a recepcióra, beírattam az óráimat, leadtam a pórázt bekéredzkedtem wc-re. Kicsit fura volt, hogy a recepción vagyok ennyi ideig, így inkább elköszöntem és elindultam a buszhoz. Nem bíztam benne, de pontosan jött (plusz mínusz 1 perc).
Nagyjából fél óra volt mire hazaértem, ami azért meglepő, mert a menhely a világ végén létezik.


Most hogy kezd jobb idő lenni, többet fogok kutyázni járni, és rá fogok szokni, hogy egyedül megyek! :D
(A képek nem a legjobbak, rexes képek, én ma nem fotóztam)

Mai netes szösszenet

Rex Kutyaotthon Alapítvány