A mai nap, szép napsütésesnek indult, amolyan tipikus tavaszi időnek. Tökéletes arra, hogy az ember kutyát sétáltasson. Csak egy a probléma, nincs kutyám...
Már hét elején megvolt a terv, hogy kimegyek önkénteskedni a rexhez. (Eredetileg nem egyedül mentem volna, de ezt hagyjuk) 10 órára mentem ki a telepre. A recepciónál leadtam a szülői beleegyezést igazoló lapot, megkaptam szokásos furcsa nézést amiatt, hogy nem akarom használni az öltözőt, de szerencsére hamar megkaptam a pórázt.
Volt egy kisebb fennakadás amíg megkaptam az első kutyát, de ez se tartott sokáig, és szerencsére nem velem volt a probléma. :D
Első alanyom egy középtermetű, Kókusz (kép) névre hallgató fehér eb (fekete foltokkal a pofiján) volt. (Mivel szerintem nem illett rá a neve átnevezem Crocusra. Ez nem sokkal férfiasabb, mint az eredeti neve, de legalább jobban hangzik :D) Meglepődtem, milyen szépen megy pórázon, mondjuk visszafelé rohanósabbra vettük a tempót. Úgy tűnt mi voltunk az első sétáló páros, mert senki nem volt a patakpart közelében, de újpesti közterületesek (nem a rendfenntartó fajtából) lepték el a területet, szóval nem voltam teljesen egyedül. Igaz, ez nem nyugtatott meg túlzottan.
Következő "társam" egy kicsit nagyobb termetű bundás leányzó volt. Fifi (kép) már jobban húzott pórázon, de figyelt rám, és amikor visszaérve a kennelekhez egy gondozóra vártunk, felfedeztem, hogy fél a kutyaugatástól. Szegénykém, de úgy éreztem a jelenlétem megnyugtatja.
Fifi után Ferit (kép) a német vizsla keveréket kaptam meg. Tündéri kutya, amíg a telefonommal babráltam folyamatosan kunyizott, hiába magyaráztam neki, hogy nincs nálam semmi. Vele sétáltam a legtöbbet, és ő ment a legszebben pórázon.
Az utolsó kutyám egy német juhász keverék, Olivér (kép) volt. Az tűnt fel, hogy (szerintem) tart a többi kutyától, amikor valaki elhaladt mellettünk (kezdtek egyre többen lenni a patakparton) meredten figyelte a másikat, majd vakkantgatni kezdett neki (félig ugatás, félig morgás, félig nyüszítésre hasonlított ez a hang), de közben szorosan bújt a lábamhoz. Noha, ez nem jó dolog, jólesett, hogy bújt hozzám. :D Sétálgatás közben feltűnt, hogy valaki kutya nélkül sétál mögöttünk. Mire erre rájöttem már eltűnt, de ezután kicsit gyorsabban haladtunk Olival. Visszafele ismét előtűnt a semmiből ez a hapsi, (láttam már, a kennelek között lebzselt) és elindult mögöttünk visszafele. Én köztudottan paranoiás vagyok, de azért ez mégis gyanús volt.
Végül Olit majdnem 12 órakor adtam át az egyik gondozónak. Ezután még volt 15 percem a buszom indulásáig. Visszamentem a recepcióra, beírattam az óráimat, leadtam a pórázt bekéredzkedtem wc-re. Kicsit fura volt, hogy a recepción vagyok ennyi ideig, így inkább elköszöntem és elindultam a buszhoz. Nem bíztam benne, de pontosan jött (plusz mínusz 1 perc).
Nagyjából fél óra volt mire hazaértem, ami azért meglepő, mert a menhely a világ végén létezik.


Most hogy kezd jobb idő lenni, többet fogok kutyázni járni, és rá fogok szokni, hogy egyedül megyek! :D
(A képek nem a legjobbak, rexes képek, én ma nem fotóztam)

Mai netes szösszenet

Rex Kutyaotthon Alapítvány

~ Hello user of worldweb ~

Szerintem senki se értette az első bejegyzést, legfeljebb annyit levont belőle, hogy nőneműként létezem nemkívánatos tiniproblémákkal. Mivel amúgy se tudok igazán bemutatkozást írni az első (eredetileg TESZTNEK szánt) és második bejegyzésben együtt hozok össze egy ismertetős-bemutatkozó félét! :D
A blog eredetileg bloggerből indult útnak, de rájöttem, hogy nem tetszik annyira amit ott létre lehet hozni, így jutottam el a gportalra. (Most hogy már jobban beleástam magam, a kódokat átláthatóbban tudom kezelni - összerakni és szétszedni - és maga a felület is szimpatikusabb. Szóval első benyomás: 5* a gportalnak! :))
Eredeti cím:

DESIGN-ASSAY A BLOGSPOTON

Mivel a saját életemet még én is elég unalmasnak tartom ahhoz, hogy leírjam mi történik velem naponta, ilyen leírásokkal nem foglak titeket untatni, inkább számomra hasznos linkekkel, képekkel fogom megtölteni a blogot. Gondolkozom, hogy a rajzaimat/novelláimat is feltöltöm. Majd meglátjuk... :D
 

Kinek tűnt fel hogy ma esett a hó Budapesten is !? Imádom ^^

Haw...,haw...,haw...

"Jól ismert érzés kerített hatalmába ma is, aminek a részlegesen-blogmániás-szindrómát nevet adtam. Igazából, még mindig a nullán állok a CSS és a HTML-lel kapcsolatban (jó, azért nem teljesen a nullán) szóval majd lesz egy blog, szép igényes, de csak álmaimban."

Mint ahogy sok tinilánynak nekem is sikerült egy olyan  srácot kiszemelnem, aki menő, meg helyes, meg minden ... És tudom, hogy SOHA a büdös életbe nem venne észre. Illetve bocsánat rosszul fogalmaztam! Örülök, hogy azokban a röpke pillanatokban amikor elslisszolok mellette (azzal a szándékkal, hogy kikerülöm), nem hány le, ha rám néz. Így van ez, és még csak nem is hibáztatom, őszintén szólva én egy modellekhez hasonló csajt tudnék elképzelni mellette.
Még szerencse, hogy ennek tudatában vagyok, és szerelmes nem vagyok (még csak az kéne ... ), de azért tetszik. Hanyagolható téma, lényeg, hogy éljen a realista életnézetem :D

Visszatekintő >>> bocsi a helyesírási hibákért, de direkt nem javítom ki! :D Miért? Megőrzöm, hogy ...

*

Utolsó sorok cenzúrázva lettek, mert durván undorítóra sikeredett... Pfúj :P A lényeg, hogy kurva köcsög bőröm van.